35.fejezet

35.fejezet

 A 21.születésnapomon semmi különöset nem terveztem. Bár Lili vagy egy órát papolt nekem arról, hogy már Amerikában is felnőttnek számítok, és hogy ezt egy hatalmas bulival kell megünnepelni,de nekem bőven elég lett volna egy kisebb ünneplés Lilivel, Bencéékkel, és természetesen Olival, akivel már 2 és fél éve töretlen a kapcsolatunk. Mikor pizsamában kiléptem a nappaliba, Lili egy hatalmas tányér juharszirupos,epres palacsintával a kezében vigyorogva nézett rám.
- Boooooldooooooooog 21.szülinapooooooot! - Énekelte vigyorogva. Megöleltük egymást és miután együtt megettük a palacsintát odaadta az ajándékát is ami egy gyönyörű ezüst karkötő volt, rajta különböző kis medálokkal. Mindig akartam ilyen karkötőt, amire mindig vehetek újabb medált, ha történik valami fontos dolog
. - Ez....ez egyszerűen gyönyörű Lili! Annyira köszönöm. - Öleltem meg szorosan.
 - Nagyon izgultam hogy tetszeni fog e. Az e-bayről rendeltem. - Mondta vigyorogva. - Még ez is a tiéd. - Adott oda egy borítékot.
 - Mért írtál nekem levelet? - Néztem rá csodálkozva - Nem én írtam. - Felelte mosolyogva.
 - Oh. - Mondtam és már ki is nyitottam. A borítékban egy fehér papírlapon egyetlen mondat állt, Olivér félreismerhetetlen kézírásával.: „There was a place where i fell for you 'cause you fell for me.”
 - Hát ez nagyon cuki de.....mit is akar jelenteni? - Nézte Lili a lapot, miután mindketten felolvastuk hangosan.
 - Fogalmam sincs. Mármint....ez valamiféle utalás valamire vagy..? - Találgattam a papírlapot nézve.
- Uhh ez tutira valami rejtvény! - Lelkesült fel Lili. - Szóval van egy hely ahol beléd estem, mert te belém estél? - Gondolkodott hangosan.
 - Arról a helyről van szó ahol belém szeretett? Honnan tudjam hogy hol volt akkor amikor belém szeretett?
 - De itt az is van hogy azért mert te belém szerettél. Vagyis ezen a helyen...várjunk lehet hogy ezt szó szerint is lehet érteni. Úgyértem amikor először találkoztatok akkor szó szerint rá estél.
 - Akkor most menjek el a Silverbe? De hát az ilyenkor nincs is nyitva! - Csóváltam a fejem.
- Hát szerintem a Silver a megoldás. Vagy tudsz jobbat?
- Nem. - Ismertem be.
 - Akkor nyomás! - Nézett rám vigyorogva, mire én fölpattantam, sietve átöltöztem és már be is szálltam a kocsimba amit anyától kaptam a születésnapomra. Már múlthónapban odaadta és köszönhetően Olinak, hamar megtanultam kezelni. Mikor odaértem a Silverhez, egyenesen a bejárati ajtóhoz indultam. Csakhogy az zárva volt. Tudtam. Akkor mégis hogyan jussak be? Hogy gondolta ezt Oli? Vagy nem is erre gondolt? De hát ezen a helyen találkoztunk először. Ez volt az a hely ahol én ráestem az ablakból mint egy idióta. Várjunk csak....az ablak. Lehet hogy pontosan odakell mennem? Vagyis másszak be az ablakon? Újra? Najó már annyira de annyira kiváncsi voltam hogy mi ez az egész, hogy rögtön nekiindultam az épület hátsó részéhez. Aztán odaértem az ismerős ablakhoz. Körülnéztem és megláttam magam mellett az öreg, rozsdázs kukát, amit az ablak alá vonszoltam és ráálltam, majd nagy nehezen felszenvedtem magam a párkányra. - Huhh..hát..fenn vagyok. - Mondtam az üres folyosónak. - Már csak lekellene ugornom. - Mondtam feszengve. Csakhogy a legutóbbi alkalommal Oli elkapott. Most viszont valóban egyedül kell lebénáznom magamat a párkányról. - Najó 3-ra. - Suttogtam magam elé. - 1...2....3. - Amint kimondtam leugrottam a párkányról és a padlón érkeztem. - Hahh. Nem is volt nehéz. - Vigyorogtam és visszanéztem az ablakra ahonnan leugrottam. Aztán rájöttem, hogy most ugyan itt vagyok, na de hogyan tovább. Körülnéztem és a lábam elött a földön megláttam egy újabb borítékot. Fölvettem, kihajtogattam a fehér lapot, amin ez állt: „That drunk kiss which changed everything”. Klassz. Egy újabb rejtvény. Azonban ezek után már nem volt nehéz rájönnöm, hogy a szilveszteri csókunk a megfejtés. Ami csakugyan itt volt a Silverben. Végigmentem a folyosón,be a terembe, ami teljesen üres volt. Vajon Oli beszélt valakivel hogy befogok törni a helyre? Nagyon remélem hogy igen mert lenne egy pár kérdésük ha valaki meglátna. Odamentem a színpad közepére, ahol egy újabb borítékot pillantottam meg. Kihajtogattam, és egy levelet találtam benne, meg egy másik papírt, amire vastag betűkkel egyetlen szó volt írva. : „Will”. Hát ez meg mit a fenét jelent? Szétnyitottam a lapot és elolvastam a rajta lévő mondatot.” Where It all begin.” - Na kössz. - Mondtam hangosan. Ahol minden kezdődött....de hát ez sok hely lehet. Nem lehet itt a Silverben hiszen itt nincs több levél. Akkor viszont...az iroda! Ez komoly? Most menjek el ez irodába? És ha oda érek mit mondjak Andrásnak, hogy mit csinálok? Mikor beültem a kocsiba, magam mellé tettem az eddig megtalált borítékokat. Mégis mit akar jelenti az az egy szó hogy Will? Vagyis...lehet hogy az irodában fogok találni még egy szót? Az is lehet hogy egy egész mondatra való szót rejetett el a város különböző pontjaira? Miután leparkoltam, kiszálltam a kocsiból és bekopogtam az irodába.
 - Szia András! Mielőtt megkérdeznéd hogy mit keresek itt elmondom hogy fogalmam sincs. - Néztem a volt főnökömre miután ajtót nyitott.
 - Semmigond. Oli mondta hogy jönni fogsz.
- Tényleg? És azt nem mondta hogy...úgyértem nem célzott arra hogy esetleg mit, vagy hol kell keresnem, az izé...- Makogtan össze vissza.
 - Nem, nem mondott semmit. De nyugodtan nézz körül, hogy megtaláld a...szóval amit keresel. - Mondta a pillantását elkapva az enyémről. Volt egy sejtésem, hogy pontosan tudta hogy mit keresek. Körülnéztem az irodában, de sehol semmi. Végigmentem a folyosón, be abba a szobába, ahol régen az asztalom volt. Az asztalomon megpillantottam a borítékot. Izgatottan léptem oda és hajtogattam szét a papírt.” Sometimes love needs a little help.” Hát ez meg..ez..mégis mit jelent? Homlokráncolva néztem a borítékban maradt papírra. Vastag fekete betűvel, megint csak egyetlen szó állt rajta:” You.” Hát oké, akkor most hogyan tovább? Beültem a kocsiba és rengeteg ideig gondolkodtam hogy mire utalhat a papíron lévő mondtat, de nem jutottam semmire, ezért hazafelé vettem az irányt, hátha Lili rájön a dologra. Mikor benyitottam Ya Ou nevetve járkált a házban a hátán csimpaszkodó Lilivel.
- Sziasztok!
 - Uhh uhh na mond már! Ugye a Silverbe kellett menned. Ott volt Oli? Mit kaptál tőle? - Mászott le Ya Ou hátáról és sietett oda hozzám.
 - Hát..ami azt illeti nemtudom. - Nevettem fel.
 - Boldog szülinapot Betti!. - Jött oda hozzám Ya Ou és két puszit adott az arcomra.
- Köszi.- Mosolyogtam rá. - Figyeljetek srácok..tudnátok segíteni? Elakadtam. - Néztem rájuk elhúzva a számat.
- Mivel? - Kérdezte Lili, Mire odaadtam nekik a levelet és elmondtam nekik hogy hol találtam meg őket, és hogy minden mondat egy helyszínre utal, ahol a következő levelet találom, meg egy szót.
 - Akkor a Sometimes love needs a little help is valami helyszínre utal? - Nézett rám elgondolkodva Lili.
 - Ahha csak fogalmam sincs hogy mire. - Csóváltam a fejem. Mindketten Ya Oura néztünk, aki a falat bámulta.
 - Ya Ou..? - Nézett Lili a barátjára egyik szemöldökét felhúzva.
 - Hm? - Pislogott ártatlanul Ya Ou.
 - Na ki vele. - Tette csípőre a kezét Lili.
 - Én nemtudok semmiről. - Emelte fel védekezően mindkét kezét.
 - Ya Ou Feng! Ha tudsz valamit, márpedig biztos vagyok benne hogy tudsz , szóval bökd ki. - Nézett rá Lili szigorúan, mire Ya Ou felsóhajtott.
 - Oké, de ezt egyedül kéne megfejtened. - Nézett rám rosszallóan. - Szóval amikor Olival szenvedtetek egymáson, akkor...hát kénytelen volt pár...külső tényező is segíteni és tanácsot adni. Ennyit mondhatok.
- Vagyis...azok a külső tényezők ti voltatok nem? Nálad van a boríték? - Kérdeztem tőle.
 - Nem, nincs nálam. - Mondta határozottan Ya Ou.
 - Akkor vagy Sziki, vagy Bence. - Gondolkodtam hangosan. - De akkor melyiküknél lehet? Talán...- Kezdtem, amikor eszembe jutottak régen a beszélgetések Bencével. Most hogy visszagondolok, mindig megpróbált engem Olihoz terelni, kibékíteni minket amikor összevesztünk. Most hogy így visszatekintek, Bence,olyan volt mint a filmekben az a mellékszereplő, akiről a film végén kiderül, hogy az összes szálat ő mozgatja. - Indulok! - Jelentettem mi de aztán megtorpantam és kérdőn Ya Oura néztem. - Te ezek szerint tudod hová vezet ez az egész? Tudod mi az ajándékom? - Ya Ou bólintott. - És nagyon jó? - Kérdeztem vigyorogva. - Újabb titokzatos bólintás. Kimentem a kocsimhoz és meg sem álltam Bence és Panni lakásáig. Mikor becsöngettem Panni nyitott ajtót.
 - Szia Betti! Boldog szülinapot! - Ölelt magához. - Este átmegyünk hozzátok
- Köszi, és igen tudom már várom, viszont most...Bence itt van?
- Ahha. Bence! - Kiáltott hátra a válla fölött Panni. - Betti van itt.
 - Szia Betti! Boldog szülinapot! - Jelent meg vigyorogva az ajtóban Bence.
- Köszi. Figyelj...ez hülyén fog hangzani és lehet hogy tévedek, de nincs nálad véletlenül egy...levelem? - Kérdeztem, mire Bence sokatmondóan elmosolyodott.
 - Gyere be! - Mondta, mire bementem és követtem a nappaliba. A szekrényről fölvett egy borítékot és elém lépett. - Gyorsan ideértél. Azt hittem tovább fog tartani mire kitalálod, hogy hozzám kell jönnöd.
- Ami azt illeti, nem is találtam volna ki ha Liliék...mármint Lili nem segít.
- Vagyis Ya Ou elmondta. - Nevetett fel.
 - Hát...igen de csak célzott rá.
 - Semmigond, Lili néha nagyon....határozott tud lenni, gondolom Ya Ou nem akart kockáztatni hogy magára haragítsa. A lényeg hogy kitaláltad és eljöttél ide. - Mondta és felém nyújtotta a borítékot.
 - Köszi. Úgyértem...köszi mindent. - Mosolyogtam rá miután elvettem tőle a borítékot. Bence megértette hogy mit köszöntem meg, mosolyogva bólintott és megölelt. - Akkor majd este találkozunk. - Fordultam Bence és Panni felé, aztán beszálltam a kocsiba és kinyitottam a borítékot. A papíron ezúttal ez állt: „it's where i have the best nights and mornigs when you sleep next to me.” Alatta a másik papíron a fekete betűkkel, a „Me” szó volt. Ez a hely, nem lehet más, mint Oli lakása, ahol a saját lakásomon kívül a legtöbb időt töltöttem. Mikor odaértem, nem léptem be rögtön. Nagy levegőt vettem, aztán lassan kinyitottam az ajtót. Beléptem a tökéletesen tiszta lakásba, aztán megpillantottam a nappaliban lévő asztalon egy üzenetet. " Kövesd a tulipánokat" állt a papíron. Lenéztem és a földön megláttam egy csomó tulipánt végig, a folyosón. Még egyszer régebben említettem neki hogy nem szeretem a rózsát mert szerintem túlértékelik és nagyon, nagy klisé. Azt is mondtam neki hogy a tulipán mindig is a kedvenc Virágaim közé tartozott. Miközben végigmentem a folyosón, felvettem a földről az összes tulipánt. A tulipánok kivezettek a hátsó ajtón, ki a kis kertbe, ahol megláttam Olit, aki nekidőlt a kertben lévő egyetlen fának, és gitárja a vállára volt akasztva. Amint észrevette hogy ott állok, kezemben a tulipánokkal, mosolyogva és nagyon kiváncsian, szája félmosolyra húzódott, aztán megpengette a gitárját, és elénekelte a Outlaws című számot. A szám végére már teljesen könnyes volt a szemem. Aztán Oli elémlépett, megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
- Nézd, ami azt illeti, már egy ideje gondolkodom,rajta, hogy amikor eljön ez a pillanat akkor,majd mit mondjak. Már több különböző beszédet is megterveztem a fejembe, de most egy szó sem jut belőlük eszembe, úgyhogy kénytelen leszek improvizálni. Betti, amint megláttalak, tudtam hogy van valami benned, amit eddig kerestem, valami ami kell az életembe. Nem tudtam kiigazodni rajtad, az őrületbe kergettél az elejétől kezdve. Még soha életemben nem éreztem így senki iránt és tudom hogy ez az érzés irántad sosem fog csillapodni. Te vagy a legjobb részem, a legjobb dolog vagy ami valaha történt velem. Szeretlek! - Mondta aztán megcsókolt. - Miután egy pillanat múlva elhúzódott tőlem, még akkor is kábultan néztem rá, egyszerűen nem találtam a szavakat, fogalmam sem volt hogy mit mondjak. Nem értettem, hova akar kilyukadni.
 - Megtaláltad az összes borítékot. Megvannak a szavak?
- Igen..- Feleltem zavartan és előhúztan a zsebemből a három,papírt. - De ezt most nem értem. Mit jelent az hogy Will you me? Kihagytam egy borítékot, vagy..- Töprengtem hangosan, ám bennem akadt a szó, amint megláttam hogy Oli féltérdre ereszkedett Előttem.
- Egy szó kimaradt. - Nézett rám, és felém mutatott egy papírlapot, amin a "marry" szó ált. Vagyis összerakva Will you marry me? Ez...ez..most halálosan komoly? Leesett állam bámultam az elöttem térdelő Olira, aki a zsebéből egy ékszeres dobozt húzott elő.
- Jézusom..-,Suttogtam.
- Mit mondasz Bárdy Bettina? Leszel a feleségem? - Nézett rám, én pedig nem lélegeztem sokkoltam álltam előtte gondolkodtam, hogy nem e álmodom e ezt az egészet. Aztán ahogy belenéztem Oli szemébe, amiből csak úgy sugárzott a szerelem és az odaadás, rájöttem hogy ez bizony a valóság.
- Leszek hát persze hogy leszek! Igen!
- Igen? - Kérdezte mintha nem hinne a fülének.
- Igen! - Mondtam, aztán Oli felállt, magához szorított és hosszasan megcsókolt. Mikor elhúzódtunk egymástól Oli feltette az ujjamra a csillogó gyémánt ékszert. Még soha nem láttam ennél szebb gyűrűt.
 - Oli..ez..ez egyszerűen gyönyörű! - Mondtam kipislogva a szememből a könnyeket.
- Boldog szülinapot! - Suttogta, aztán újra magához húzott, és megcsókolt. Az első csókom menyasszonyként. Mennyaszony vagyok. Te jó ég férjhez megyek.
***
- És itt az ünnepelt! Vagyis..,.az ünnepeltek. - Kiáltott Sziki amint beléptünk Olival a lakásunk ajtaján. Mindenki füttyögött meg tapsolt.
- Áááá! Igent mondtál? Ugye igent mondtál? Hát persze hogy igent mondtál. Mutasd azt a gyűrűt! - Szaladt oda hozzám,Lili.
- Te is tudtad? - Kérdeztem a barátnőmtől.
- Kiszedtem Ya Oubol miután elmentél. - Legyintett. - Uram atyám hiszen ez gyönyörű!
 - Lili hadd nézzem én is! - Furakodott oda Panni.
- Héé én is látni akarom!- Jött hozzánk Zsófi. - Nahát! Hiszen ez majdnem olyan szép mint az én eljegyzési gyűrűm. - Ámélkodott, mire Sziki megköszörülte a torkát. – Azt mondtam, majdnem. - Nézet a férjére Zsófi.
- Nah akkor amíg a lányom kicsodálkozzák magukat, addig mi mehetünk csomagolni. - Dörzsölte össze a kezét Ya Ou.
- Minek akarsz te csomagolni? - Nézett rá Lili.
- Legénybúcsú lesz. Irány Las Vegas! - Mondta, mire a fiúk felnevettem és úgy tűnt támogatják az ötletet.
 - Elfogtok menni Las Vegasba egy legénybúcsú miatt? - Néztem rájuk rosszallóan. - Nem támogatom.
- Ahogy én sem. - Bólintott Panni. Zsófi is egyetértett vele, Lili pedig szúrós tekintettel nézett Ya Oura.
 - Nyugi lányok nem megyünk Las Vegasba. - Nyugtatott meg minket Bence. - Viszont legénybúcsút tényleg kell tartanunk. Bízzátok rám, nagyrészt Szikiét is én szerveztem.
 - Fiúk még az időpontot sem beszéltük meg. - Forgattam a szemem.
- Az ilyesmit időben kell elkezdeni szervezni.
- Igazatok van. - Bólintottam. - Már most el kell kezdem keresni a tökéletes menyasszonyi ruha után.
 - Uhh menjünk be az összes szalonba Budapesten. És még más város szalonjaiban is megnézhetjük úristen de izgi! - Kiáltott Lili. Azthiszem ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy valóban véglegesen felnőttem és az esküvőmet tervezem.
 ***
- Csodálatosan nézel ki. - Szipogta Lili, ahogy rám nézett az apró szobában.
- Ne sírj Lili, vagy én is sírni fogok. - Mondtam és letöröltem egy könnycseppért a szempillámról.
- Sajnálom. Te vagy a legszebb menyasszony akit valaha is láttam. - Mondta rám pislogva. - Tudom hogy anyukád már elöbb adott valami régit. - Mutatott a nyakamba lógó nyakláncra amit az elöbb anya sírva adott oda. - Én pedig adok valamit ami kék és kölcsönbe van. - Mondta aztán a retiküljéből elővett egy hajtűt, amit kék kristályos virág díszített. - Emlékszel rá?
- Hát persze. El sem hiszem hogy még megvan. - Mondtam, mert már ezer éve nem láttam ezt a hajtűt, amit Lilivel még általános iskolában találtunk és eldöntöttük hogy mindkettőnk hajában ez lesz az esküvőjén. Lili a hajamba csúsztatta az apró ékszert aztán szorosan átölelt. - Nagyon szeretlek!
- Én is téged Lili! - Szipogtam.
 - Na elég ebből. Mit rinyálunk itt mint két kislány? Még a végén elmosódik a sminkünk.
 - Igaz. - Nevettem fel. Amikor elindultam az oltárhoz és végignéztem Anyán, a családomon, Bencééken, a koszorúslányaimon kocsit ideges lettem. Aztán megpillantottam az oltárnál Olit, aki engem bámult és úgy nézett rám, mint aki soha nem volt még ilyen boldog mint ebben a pillanatban. A pap beszéde közben nem engedtük el egymás tekintetét és amikor az igenekhez értünk, olyan határozottan mondtam ki, mint még soha semmit. Ráhúztuk egymás ujjára a gyűrűt, és megcsókoltuk egymást, ezzel megpecsételve a házasságunkat
. ***
- Jesszusom az ég világon semmi nem jön rám! - Kiabáltam ki dühösen a szobából.
 - Tündérem, már így is késben vagyunk. Ya Ou az előbb hívott. Lili tiszta ideg hogy még nem vagy ott.
 - Gondoltad volna hogy ilyen hamar megkéri Lili kezét?- Kérdeztem tőle, miközben az egytlen alkalmi ruhámat húztam magamra, ami felment rám.
 - Hát azok után, hogy a mi esküvőnkön Lili kapta el a csokrot...én nem lepődöm meg. Na ki jönnél végre? - Kérdezte, mire szégyenlősen kiléptem a tapadós kék egyberuhában. - Gyönyörű vagy. - Mondta,megcsókolt, aztán letérdelt és megpuszilta a pocakomat. - Hogy vagyunk odabent? - Kérdezte a hasamtól, mire automatikusan én is megsimogattam a kidomborodott pocakomat. - Még mindig nem mozdul?
- Nem, Oli és még egy ideig nem is fog. Ahhoz még túl kicsi. - Mondtam a hasamat simogatva. Mikor Kiderült hogy terhes vagyok egy kicsit Megijedtem, de aztán nagyon örültem neki. Bencéék szintén örültek, Oli teljesen felpörgött a hír hallatán, és mindent megtett higy megkönnyítse számomra a terhességet, Lili oda és visszavolt és természetesen Kijelentette hogy ő és Ya Ou lesznek a keresztszülők, anya pedig aggódott hogy ilyen gyorsan,vágunk bele a dolgokba. Először kicsit megilletődött, hogy alig 23 évesen teherbe estem, de aztán már örült hogy boldog vagyok és érkezik az első unokája. Az,oltárnál Lili mellett állva, a könnyeimmel küszködtem, ahogy Lilire és Ya Oura néztem. Ya Ou súgott valamit Lili fülébe, amitől Lili elkezdett kuncogni , és nem bírta abbahagyni, mire Ya Ou is nevetett, ezzel félbeszakítva a pap beszédét. Már az egész templom visszhangzott Ya Ou és Lili nevetésétől, mire én is és sorban az összes vendég nevetni kezdett. Az egész templom, a papot is beleértve röhögött és még csak nem is tudtuk hogy min.
 - Mi olyan vicces? - Súgtam Lilinek.
 -Ya Ou mondott valamit a nászutunkról.- Mondta még mindig nevetve.
 - Van egy olyan érzésem, hogy erről nem akarok többet tudni. - Válaszoltam kuncogva.
 - Khhm...ha mindenk..ki örülte magát, folytathatjuk a szertartást. - Mondta a pap, mire nagy nehézségek árán, de sikerült mindenkinek lehiggadnia.
- Juhúú Lili Feng lettem! - Kiáltotta ki Lili a limuzin ablakán amikor a kocsi elindult. Néztem ahogy a legjobb barátnőm elhajt a férjével. Mintha csak tegnap lett volna hogy Lilivel felköltöztünk Budapestre. Most meg már mindketten férjnél vagyunk,és én az első gyerekemmel vagyok terhes.
 ***
Megterítettem az kerti ebédlőasztalt és összeszedtem a kertből a gyerekjátékokat, aztán betettem őket a játékos ládába.
 - Tündérem Bencéék és a többiek mindjárt itt vannak. - Lépett ki Oli karjában a kisfiammal, Olivér juniorral, aki nemrég múlt 3 éves és olyan hiperaktív volt hogy alig lehetett megfékezni.
 - Az asztalt megterítettem, a hús még a sütőben, a desszerttel hogy állsz?
- Kicsit tovább tartott mint gondoltam, ugyanis junior folyton megakarta magának szerezni a krémet.
 - Szóltam Dávidnak hogy amíg mi elkészülünk vigyázzon juniorra. Hol van ez a gyerek? - Forgolódtam a,legidősebb fiamat keresve.
 - Dávid! - Kiabált föl az emeletre Oli, mire a,fiam egyszál gatyában, álmos fejjel, kócos hajjal lejött az emeletről.
 - Mi az? - Ásított.
 - Úgytudom anyád Megkért hogy vigyázz juniorra, amíg mi csináljuk az ebédet.
- Nem hallottam.
- Egy frászt. Most szépen felmész magadra veszel valamit, mindjárt itt lesznek a többiek,mégis hol érzed magad fiam?
 - Anya még csak,most keltem fel muszáj kiabálnod? És nem vigyázhatna juniorra Molli?
 - A húgod a szobáját rakja rendbe. Jó lenne ha példát vennél tőle. Attól hogy 17 éves vagy,még ugyanúgy meg kell csinálnod a kötelességeidet. - Mondtam, mire Dávid segélykérően az apjára nézett.
 - Hallottad anyádat. - Nézett rá szigorúan Olivér, mire Dávid az orra alatt mormogva valamit fölment a lépcsőn.
 - Anya rendbe raktam a szobámat. - Jött le a lépcsőn a 14 éves Molli.
- Rendben kicsim. Kivinnéd ezt az asztalra ha megkérlek? - Adtam a kezébe egy kancsó limonádét.
 - Persze. - Köszönöm.
- Hihetetlen. Napról napra jobban hasonlít rád tündérem. - Lépett mögém Oli a lányunkat figyelve aki hosszú szőke hajával, kék szemeivel, fehér bőrével valóban úgynézett ki akárcsak én. Csöngettek Oli pedig beengedte a házba Szikit, Zsófit és a legkisebb lányukat Vivit. Vivi egyidős volt Mollival és nagyon jól kijöttek egymással.
- Sziasztok! Milyen volt az út? Hol van Marci? - Kérdeztem tőlük.
 - Sajnos nem tudott jönni, mert holnap vizsgázik. - Felelte Sziki.
 - Tényleg? Akkor sok sikert neki! - Mosolyogtam. Öt perccel Később megérkeztek Bencéék is a 12 éves lányukkal Majával. Panni hasa már szépen dudorodott így az 5.hónap tájékán. Már csak Liliék hiányoztak.
 - Jajj Junior úgy nő mint a gomba! Hogy bírjátok ilyen lazán a két tinédzser mellett még ezt a kis csöppséget is? - Kérdezte Panni, miközben az Olivér ölében ülő Junior pofiját simogatta.
 - Ez egyszerű Junior miatt fiatalabbnak érezzük magunkat. Nagyon jó érzés újra babázni. - Feleltem mosolyogva.   Az ajtó kitárult,mire belépett rajta Lili, Ya Ou, Arina, a 15 éves lányuk és az ikerfiaik a 7 éves Dan és Nao.
- Ya Ou kint hagytad a táskát? Mondtam hogy hozd mert abban van az összes cucc!
- Milyen összes cucc Cica? És akkor ezekbe mik vannak? – Mutatta fel Ya Ou a kezében lévő két táskát.
 - Hát az meg a többi. – Válaszolt Lili. – Szasztok! – fordult felénk mosolyogva. – Hát hogy van a keresztfiam? –Mondta és elvette Oli kezéből Juniort.
- Arina behoznád azt a táskát anyádnak ha megkérlek? – Nézett Ya Ou a lányára, aki apja mandulavágású szemét és bőre barnaságát örökölte, ám anyukája fekete hullámos haját és tempreamentumát. Arina szemforgtava kiment az ajtón a táskáért.
- Nao, Dan! Nehogy leszedjétek azt a vázát nekem, halljátok? Azonnal tegyétek vissza! Az nem focilabda.- Szólt rá a fiaira Lili. – Ya Ou szólj már rá a fiaidra.
 - Persze ilyenkor az én fiaim.- Csóválta a fejét Ya Ou.
 - Csá Ya Ou bácsi mi a helyzet? – Jött oda Dávid és lepacsizott Ya Ouval.
 - Dávid…te hogy nőttél meg ekkorára,mióta utoljára láttalak? Kész férfi vagy már. – Ámuldozott Lili.
- Kösz Lili néni. – Húzta ki magát Dávid.
 - Néni? Mit is beszéltünk meg erről? – Vágott felháborodott arcot Lili.
- Jah..úgyértem Lili. – Javította ki magát Dávid.
- Nem tudom hogy ezt kellett e behoznom, de csak ezt találtam, a kocsiban úgyhogy gondolom ez az...-Mondta Arina,aztán amikor fölnézett elejtette a táskát,majd zavartan kapta fel a földről és adta oda az apjának.
 - Szia Arina! Mizújs? – Állt meg előtte karba tett kézzel a fiam. Így egy jó két fejjel magasabb volt Arinánál, aki először mintha kicsit zavartnak látszott volna, aztán összeszedte magát és azzal a határozott tekintettel nézett amit az anyja már a tökélyre fejlesztett.
 - Semmi különös. – Felelte aztán az anyjához fordult. – Odamegyek Molliékhoz.
- Menj csak. – Legyintett Lili. Míg a fiúk a nappaliban ülve a beszélgettek és a gyerekekre vigyáztak, addig mi Panniékkal csacsogtunk a konyhában.

- És mit gondolsz fiú lesz vagy lány? - Simogatta meg Panni hasát Zsófi.

 - Bence nagyon fiút szeretne. Én is örülnék egy kisfiúnak. De ha kislány az sem baj, Maja úgyis egy húgot szeretne. - Válaszolt Panni. Néztem ahogy a gyerekeink nevetgélnek a kertben, ahogy Oliék beszélgetnek a nappaliban, aztán megpillantottam Dávidot, aki még az előbb ingben, most azonban már ujjatlan pólóban dölt neki a falnak, a karját maga előtt összefonva beszélgetett az előtte álló Arinával, akinek arca komoly volt és folyton a szemét forgatta.

 - Lili! - Súgtam oda a barátnőmnek.

 - Hm?

- Figyelj csak...nézd Arináékat. - Intettem a fejemmel abba az irányba ahol a gyerekeink álltak. - Nem tűnsz meglepettnek. - Mondtam neki mikor nem láttam rajta semmi reakciót.

 - Hát..nézz csak rá a fiadra Betti. Magas, izmos úgy értem nagyon izmos, dús barna haja van és zöld szeme. Arina meg egyszerűen gyönyörű. Én egyáltalán nem csodálkozom.

 - Min nem csodálkozol cica? - Állt meg hirtelen mellettünk Ya Ou.

 - Arinán és Dávidon. - Intett a fejével a gyerekek irányába.

- Mi van velük? - Értetlenkedett Ya Ou.

- Nézz rájuk. - Forgatta a szemét Lili.

 - Beszélgetnek. - Mondta mire Lili felsóhajtott és legyintett egyet.

 - Uhh uhh ezt nem hiszem el!! Áááh úristen! - Kiabált Molli a telefonjával a kezében.

 - Molli ne visíts már légyszíves. - Szólt neki a bátyja.

- De úristen anya!!! Fellép ma este a Criminals!

 - Ki az a Criminals? - Kérdezte Sziki.

 - Ajj hát nem tudod apa? Egy fiúbanda! És annyira jóóók! - Mondta Vivi.

- Szóval egy fiúbanda mi? - Emelte fel egyik szemöldökét Olivér.

 - Ahha! És ma fellépnek! Úristen muszáj elmennem ugye elmehetek? - Fordult Molli először rám, aztán az apjára.

 - Hol lépnek fel?

- Valami klubban. Este.

- Szó sem lehet róla Molli. - Csóváltam a fejem.

- Mi?! De hát mért?

- Azért kislányom, mert 13 éves vagy és nem fogsz egyedül elmenni este egy klubba.

 - De hát...

- Egyetértek. 13 évesek vagytok semmi keresnivalótok este egy klubban. - Nézett a lányokra Zsófi.

- Mi is fiúbanda voltunk fellépjünk nektek a kedvetekért? - Nézett rá Sziki.

 - Köszi de apa de ...ti már kicsit...- Próbálta keresni a szavakat Vivi.

- Öregek vagyunk? - Nevetett Ya Ou, azonban a lányom könyörgő tekintettel nézett rám.

- Nem, Molli. Majd elmész máskor amikor normális időpontban és normális helyszínen lépnek fel. - Hátjó ha nem engedsz el, akkor majd elszökök és bemászom a klub ablakán, ahogy te is anya.

 - Hát te meg honnan szeded ezt? - Meredtem rá, aztán ránéztem a kanapén ülő fiúkra. Ya Ou és Sziki a nevetést próbálta visszafojtani Oli pedig ártatlanul nézett.

- Rám ne nézz tündérem én nem mondtam el neki. - Emelte fel védekezően a kezét Olivér.

 - Akkor meg honnan tudod?

- Há! Szóval igaz! Nem is gondoltam volna anya hogy ilyen menő voltál. Egyébként Lili mesélte.

- Lili! - Néztem rá felháborodottan.

 - Mi az? Mért nem mondhatnám el a lányodnak hogy mikbe keveredtünk tini korunkban?

 - Azért mert ő is kedvet kap hogy utánam csinálja. - Mondtam neki, aztán Mollihoz fordultam. - Ha rátudod venni apádat vagy Szikit hogy elkísérjen akkor felőlem elmehettek.

 - Apával menjünk? De hát ez olyan....fura.

- Szóval szégyelled az öregedet? - Nézett rá

- Nem csak..apa te ezt úgysem élveznéd. Légyszi hadd menjünk el.

- Dan, Nao hadjátok békén Maját! Kérjetek tőle bocsánatot amiért húzkodtátok a haját. - Állt föl Ya Ou és odasétált a fiaihoz. Közben Molli és Vivi csak mondta a magáét, Olivér és Bence azon akadtak fenn, hogy egyáltalán milyen név az hogy Criminals, Zsófi Vivit győzködte hogy nem való még neki ilyen koncert, Sziki bólogatott, az ikrek pedig megtámadták az apjukat, Lili pedig miközben azt hajtogatta, hogy : Ya Ou Feng nemhiszem el hogy a saját gyerekeid levernek, odament és megpróbálta leszedni az apjukba csimpaszkodó fiait.

- Te jó ég ez tiszta káosz! - Néztem körül a szobában.

 - Megőrült a családunk. - Bólintott Panni, mire mindketten felnevettünk. Liliéknek sikerült lenyugtatnia az ikreket, de Vivi és Molli még mindig a koncertről könyörögtek.

- Najó, elég ebből. Majd én elkísérem a lányokat arra a koncertre, csak fejezzétek már be a nyavajgást. - Nézett rá a lányokra csípőre tett kézzel Arina.

- Tiszta anyja ez a lány. - Mondta halkan Ya Ou. Egyetértettem vele. Olyan mintha a tinédzser Lili állt volna előttem, csak éppen egy kicsi ázsiasított verzióban. De ugyanaz az elszánt tekintet, ugyanaz a határozott hang.

 - Megtennéd szívem? Ez nagyon rendes tőled. De...nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet hogy csak te mész egyedül. Mit gondolsz Ya Ou?

- Szerintem Arina tud rájuk vigyázni, de örülnék ha még valaki menne veletek.

 - Najó legyen, elkísérlek. - Nézett rá Dávid Arinára.

- Ezt úgy mondod mintha könyörögtem volna hogy kíséri el. - Mondta neki Arina, mire a fiam pimaszul rávigyorogott, Arina meg csak forgatta a szemét. Nem szabad elfelejtenem, hogy elkell beszélgetnem vele az udvariasságról... Miután Arinát és Dávidot megeskettük hogy egy pillanatra sem tévesztik szem elöl a lányokat, és felhívnak a koncert előtt és után, aztán rögtön értük megyünk. Mire vége lett a napnak és Olivérrel befeküdtünk az ágyba, fáradtan felsóhajtottam.

- Hosszú nap volt.  Legalább Molli annyira kifáradt hogy rögtön elaludt amint hazaért a koncertről.

- Igen. Na de gyere ide egésznap nem tudtam a közeledbe férkőzni Liliék és a gyerekek teljesen kisajátítottak maguknak. – Mondta Oli és magához húzott.

- Mostanában ritkábban tudunk találkozni Liliékkel. Tudod a gyerekek, meg a munkám, a te munkád…

- Ne beszéljünk most a munkáról. – Mondta aztán megcsókolt. De úgy ahogy már nagyon régen nem.

- Hű. Hát ez meg mi volt? – Kapkodtam levegő után.

- Csak egy kis emlékeztető hogy az enyém vagy.

- Ezt eddig is tudtam.

- Úgyértem örökre. – Mondta én pedig elmosolyodtam mert ugyanezt a párbeszédet már egyszer sok éve eljátszottuk. Én pedig ugyanúgy feleltem rá, ahogy évekkel ezelőtt.

- Örökre.

34.fejezet

34. fejezet 

- Najó már órák megyünk teljesen céltalanul ráadásul tök fölöslegesen, mert totál eltévedtünk. - Jelentette ki dühösen Lili.
- Jó akkor mégis mit csináljunk? - Állt meg tanácstalanul Bence.
- Mondjuk kereshetnénk valami helyet, ahol fölállíthatnánk a sátrakat, ugyanis kezd besötétedni. - Nézett fel az égre Oli. Elindultunk előrefele, aztán találtunk egy részt ahol még egy tűzrakó hely is volt, úgyhogy leraktuk a cuccokat és elkezdtük fölállítani a sátrakat.
- Oli...várj. A sebed.. - Néztem véres arcára, majd előkerestem az elsősegély csomagot. Olivér leült egy fatörzsre én meg az elsősegély csomaggal a kezemben féltérdre ereszkedtem, és előkotortam először egy fertőtlenítőt meg vattát. A vattát megnedvesítettem a fertőtlenítővel, aztán finoman elkezdtem tisztogatni a sebét.
- Nem csíp? - Kérdeztem csodálkozva, mert egy arcizma sem rendült, pedig én ezektől a fertőtlenítős cuccoktól teljesen kitudok készülni annyira csípnek.
- De. - Felelte Oli engem nézve. Miután megtisztítottam a sebét, bekentem kenőccsel, majd ragtapaszt ragtam rá.
- Na. Kész vagy. - Feleltem, majd mikor fölnéztem rá,  úgy nézett rám amitől zavarba jöttem. Érdekes hogy  még ennyi idő után is képes zavarba hozni.- Mi az? - Kérdeztem, mire lehajolt és megcsókolt.
- Szexi nővérke vagy. Lehet többször kellene megsebesülnöm, hogy újra így ápolgass. - Mondta, miután az ajkunk elvált egymástól.
- Nagyon remélem hogy ez vicc volt. - Néztem rá komolyan, mire csak nevetve magához húzott és megpuszilta az arcomat.
- Ya Ou azt nem oda kell! - Mondta Lili, miközben a sátrat állították fel Ya Ou val. Sziki és Zsófi sátra már állt, Bencéék is egész jól haladtak ( mármint csak Bence haladt jól, mert Panni csak nézte ahogy összerakja a sátrat egyedül) Ádám, pedig a lehető legmesszebb állította le a sátrát tőlünk. Oli is elővette a miénket,és elkezdtük kibontani.
- Jó, cica akkor mond meg hogy szeretnéd. - Sóhajtott Ya Ou.
- Kicsit arrébb! - Mutatott Lili jobbra, mire Ya Ou átvitte az egész sátrat abba az irányba, és beállította a földbe a sátor széleinek tartóit. - Uhh várj...ne így mégse jó. Vissza. - Mondta, mire Ya Ou fejcsóválva kivette a tartókat és átvitte a sátrat balra.
- Várj, így se jó. Így félig benn van a bokorban. Arrébb vinnéd megint egy kicsit jobbra?
- Lili, most szórakozol velem ugye? - Nézett rá Ya Ou. - Nem tök mindegy hol van ez a rohadt sátor? Csak egy éjszakát töltünk benne.
- Nem, mert így teljesen benn van a bokorban. Az előbb meg túl közel volt a tűzrakóhoz. Najó tudod mit? Majd én megcsinálom egyedül. - Mondta aztán odament Ya Ou mellé és átvette tőle a tartókat.
- Hátjó. - Vonta meg a vállát Ya Ou, aztán keresztbe tette a mellkasa előtt a karját és vigyorogva nézte Lilit, aki ide oda vonszolta a sátrukat.
- Na! Itt jó lesz. - Mondta egy kis idő után, aztán mikor beállította a sátrat diadalittas vigyorral nézett Ya Oura. - Na látod. Ennyi lett volna. - Mutatott a sátorra.
-  Nagyon ügyes vagy cica. - Bólintott Ya Ou egy mosolyt visszafojtva.
- Na én is hadd segítsek valamit! - Szóltam Olinak amikor észrevettem, hogy csak állok mellette, amíg ő megpróbálja felállítani a sátrunkat.
- Fogd ezeket. - Nyomta a kezembe a tartórudakat. Sejtettem, hogy azért ezt a feladatot bízta rám, mert pontosan tudja milyen ügyetlen vagyok, de nem akart megbántani azzal, hogy ezt meg is mondja. De nem is baj, ugyanis fogalmam sincs hogy kell felállítani egy sátrat, mindig mások csinálták meg helyettem, úgyhogy nem most fog elfogni a vágy hogy megtanuljak sátrat állítani.
- És hogy fogjuk megtalálni Andrásékat? - Kérdezte Sziki, miközben tüzet próbáltunk rakni.
- Az a legbiztosabb ha valahogy visszatudunk menni a kocsikhoz. - Válaszolt a Ya Ou.
- És oda hogyan jutunk el? - Kérdezte Zsófi.
- Azt majd holnap kitaláljuk. - Vonta meg a vállát Bence. Mire meggyújtottuk a tüzet már koromsötét volt.
- Nah végre ehetünk. - Tette a kezét a hasára Ya Ou. - Megkellene csinálnunk a nyársakat.
- A nyársakat? - Kérdezett vissza Panni. - Van nyársunk?
- Még nincs. Kell csinálnunk. - Válaszolt Oli.
- Ja és mivel mi hoztuk a tűzifát, ezért most lányok rajtatok a sor, hogy nyársnak való botot találjatok. - Vigyorgott ránk Bence.
- Klassz. - Álltam fel morogva. - Ki jön velem? - Fordultam körbe. Oli fenyegetően bámulta Ádámot, aki inkább lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni.
- Én jövök. - Állt meg mellettem Lili, aztán ránézett Vikire. - Ha akarsz magadnak nyársat akkor, gyere, mert nem fogunk hozni helyetted. - Mondta neki, mire Viki először gyilkos pillantást vetett rá, aztán szem forgatva fölállt, és karba tett kézzel megállt mellettünk.
- Várjatok hozok zseblámpát. - Mondtam és odamentem a táskámhoz a zseblámpáért. - Akkor hányat is kell hoznunk? Tizet?
- Ahha, köszi lányok, most nem tudnék innen fölállni. - Nézett ránk hálásan Panni, aki Bencének nekidőlve ült a földön. Elindultunk Liliékkel az erdőbe, a zseblámpával folyamatosan a földet megvilágítva.
- Áú.! Francba. Rohadt bokor. - Szitkozódott Viki és idegesen próbálta eltolni az útjából a növényeket, amik állítása szerint szétkarcolják a combját.
- Kellett neked rövidnadrágba jönni. -  Nézett rá lenézően Lili.
- Mondták már neked hogy túlságosan nagy a szád? - Nézett Viki dühösen Lilire.
- Mondtam már hogy nem érdekel a véleményed?
- Najó elég ebből. - Álltam meg hirtelen és rájuk néztem. - Nem kell kedvelnünk egymást, de legalább egyetlen egy napot bírjunk ki egymás társaságában oké? - Néztem először egyikükre aztán másikukra.  - Csak próbáljunk meg ne vitatkozni egymással rendben? Keresnünk kell még nyársakat, koncentráljatok erre. - Mondtam nekik felemelve a kezemben lévő két darab nyársnak való botot amit találtam.
- Hát nem én voltam aki...- Kezdte Lili aztán elhallgatott. És jobbra balra nézett a fák között. - Hallottátok ezt? - Suttogta.
- Mivan? Micsodát? - Kérdeztem halkan.
- Hát az előbb....mindegy biztos csak rosszúl hallottam. - Mondta aztán elindult előrefele, mi pedig utána. Aztán hirtelen reccsenést hallottam és megálltam.
- Najó én is hallottam valamit.
- Most szórakoztok velem ugye? - Nézett ránk Viki. A fák között a sötétben mozgást hallottunk. Ágak recsegését.
- Ugye ez nem egy vaddisznó? - Suttogta Lili. - Ha ez egy vaddisznó akkor nekünk végünk.
- Nem lehet hogy egy szarvas? - Kérdeztem olyan halkan amilyen halkan csak tudtam.
- Még jobb. Az meg fölnyársal az agancsával. - Mondta Viki, mire Lili úgy nézett rá mint egy idiótára.
- Ember nyársaló szarvas? Ez komoly? - Nézett rá Lili lesajnálóan, mire Viki csak megvonta a vállát.- Betti ne világíts már be a fák közé, még a fény fogja idecsalni azt a valamit. - Nézett rám Lili, mire leirányítottam a zseblámpa fényét a lábam mellett a földre.
- Ti hallotok valamit? - Kérdeztem suttogva két perc néma csendben állás után.
- Nem. - Csóválta a fejét Viki.
- Én se. Najó húzzunk innen nagyon gyorsan. - Válaszolt Lili és elindultunk előrefele halkan lépdelve. Épphogy csak megtettünk pár lépést, amikor a bokor hirtelen megzörrent, és egy fekete alak ugrott ki elénk, ránk kiáltva. Én ijedtemben ledobtam a zseblámpát, Viki annyira megijedt, hogy miközben hátraugrott elesett valamiben, Lili pedig reflexből egy hatalmasat behúzott a fekete alaknak.
- Basszus! - Szólt Ya Ou ismerős hangja,aki ezek szerint a fekete alak volt. Fölvettem a zseblámpát a földről és ráirányítottam Ya Oura, aki a szeme alatti részt dörzsölgette.
- Ya Ou? Normális vagy?!! - Kiabált rá Lili.
- A francba Lili behúztál nekem egyet.
- Csodálkozol? Egyáltalán mi volt ez az egész?
- Gondoltam megijesztelek titeket, de baszki nem gondoltam hogy befogsz húzni egyet. Alapból nem gondoltam volna hogy ekkorát tudsz ütni.
- Mégis mi a francért akartál minket megijeszteni?
- Hát mert vicces.- Nevetett Ya Ou még mindig a szeme alatti bőrrészt dörzsölgetve.
- Te nem vagy normális Ya Ou. - Néztem rá.
- Már tiszta piros. - Nézett Lili Ya Ou arcára, miután összegyűjtöttük a nyársakat és visszamentünk a többiekhez.
- Veled meg mi történt Ya Ou? - Kérdezte Bence.
- Lili behúzott egyet. - Válaszolta, mire a többiek először értetlenül néztek, aztán kitört belőlük a röhögés.

- Mondtam hogy nem jó ötlet ha megijeszted őket. - Csóválta a fejét Olivér. Odaadtuk mindenkinek a nyársakat, aztán elkezdtük "megfaragni" őket. Vagyis én inkább csak néztem ahogy Oli a sziklára támasztott lábára teszi a botot, majd előhúz a zsebéből egy bicskát és elkezdi "hegyezni" a bot végét. Amikor észrevette  hogy nézem egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Mi az? - Kérdezte.
- Semmi. - Mondtam megbabonázva. - Megcsinálod az enyémet is? - Nyújtottam oda neki. Nem mintha én ne tudtam volna megcsinálni, de olyan szexi volt, ahogy ilyen laza testtartásban újra és újra végighúzza a bicskát a boton, hogy muszáj volt odaadnom neki a sajátomat és hogy tovább tartson ez a látvány. Aztán amikor végzett, elkezdtük gyártani a nyársakat. Szalonnát, hagymát, paprikát szurkodtunk a nyársakra és a tűz fölé tartottunk.
- Panni te jó ég mindjárt szénné ég a szalonnád, tartsd egy kicsit följebb. - Nézett Bence Pannira, mire Panni szemforgatva följebb emelte a nyársát.
- Na mim van? - Nézett ránk Zsófi mosolyogva, miután megettük az összes szalonnát és zöldséget. Zsófi kiemelt a táskájából egy nagy csomag pillecukrot.
- Uhhhhh Zsófi ez rohadt jó ötlet volt! Imádom a pillecukrot. - Vigyorogtam rá.
- Én is! Olvasszuk meg úgy a legfinomabb! - Lelkendezett Panni, mire mi lányok (Vikit is beleértve, aki kicsit flegmán, de elfogadta a pillecukor kínálatot) sorban tűzködtük fel a nyársunkra a pillecukrokat.
- Én nem értem mi jó ebben a cuccban. - Fintorgott Sziki, ahogy a barátnője nyársát nézte amin olvadozott a pillecukor.
- Nem szeretitek az olvasztott pillecukrot? - Néztem a fiúkra döbbenten. Mire csak a fejüket csóválták.
- Ettél már egyáltalán? - Fordultam Olihoz.
- Nem, de elég gusztustalanul néz ki.
- Ajj de akkor legalább kóstold meg. - Mondtam neki és rátűztem a nyársára két pillecukrot. Miután Olinak ízlett a többiek is megkóstolták,de Ya Ou szerint olyan édes hogy mindjárt elhányja magát, Sziki szerint gusztustalanul ragad és Bence szerint meg nem rossz. Az este további részében a tűz mellett ülve beszélgettünk, és énekeltünk, (illetve a fiúk énekeltek, mi meg tátogtuk a szöveget, mert nem akartuk a kornyikálásunkkal belerondítani a dalba. Egy idő után Viki is kicsit felengedte magát és így hogy nem szólalt meg, és semmi gúnyos megjegyzés nem hagyta el a száját, nem is volt olyan elviselhetetlen. Ádám, próbálta kerülni az én és Oli pillantását is, ha pedig véletlenül mégis ránk nézett, olyankor Oli mindig szorosabban húzott magához. Aztán amikor mindenki álmos lett, bementünk a sátrainkba és elaludtunk.

***

Lépteket halottam a sátrunk mellett, mire lassan kinyitottam a szememet és megláttam egy árnyékot.Hirtelen megijedtem, de aztán rájöttem, hogy biztos csak valaki fölkelt pisilni vagy valami. Aztán az alak megállt a sátrunk elött. És lassan elkezdte fölhúzni a bejáraton a cipzárat. 

- Oli...Olivér! - Lökdöstem meg hogy felébredjen. 

- Mh? Mi az? - Kérdezte álmosan pislogva, aztán amikor meghallotta a zajt odanézett a sátor bejáratához és értetlenül bámult az alakra, aki már majdnem teljesen felhúzta a cipzárt. Aztán belépett a sátorba Viki.

- Viki? Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle értetlenül. 

- Nem akartam a folyosón maradni. - Felelte.

- Mivan? - Nézett rá Oli értetlenül.

- Nem várhatok egy órát a folyosón. - Mondta ismét. Feltűnt hogy csukott szemmel beszél. 

- Mi? Ez miről beszél? - Nézett rám Oli. 

- Alvajár. - Sóhajtottam. 

- Ez most komoly? - Nézett Oli Vikire, aki egyszerűen fogta magát és befeküdt közénk. 

- Úgy tűnik. - Válaszoltam. - Najó most mit csináljunk? 

- Vigyük ki valahogy. Menj ki és fogd meg a lábát. - Mondta Oli mire kimentem és megfogtam Lili lábát. Olivér a két karjánál fogva emelte fel és így vittük k Vikit a sátorból. 

- És most? - Nézett rám Oli. 

- Ott van a sátruk. - Mutattam a fejemmel Ádámék sátrának irányába. - Fogd meg. Kicipzározom a bejáratot. - Mondtam és megpróbáltam nagyon halk lenni. Valószínűleg nem sikerült, ugyanis Ádám fölébredt és csodálkozva nézett rám. 

- Betti? Te meg mit csinálsz itt? 

- Nem azt amiben reménykedsz. -  Állt mellém Olivér. - Csak visszahoztuk az alvajárót. - Mondta aztán betette a sátorba Vikit, megfogta a kezem és visszahúzott a saját sátrunkhoz. - Még mindig nagyon szívesen szétrúgnám a seggét. - Morogta Oli. 

- De erre semmi szükség. - Mondtam és megpusziltam az arcát.

- Hát nem tudom. - Mondta Oli bizonytalanul, mire csak a szememet forgattam és mosolyogva hozzá bújtam. 

***

Reggel mikor kimentem bármit megadtam volna ha hirtelen teremne itt az erdő közepén egy fürdőszoba, de persze ez lehetetlen. Mért is nem hoztam legalább egy tükröt? Megkerestem az egyik palack vizemet, aztán egy beleöntöttem a tenyerembe egy keveset és megmostam vele az arcomat, aztán a maradékot pedig nagyokat kortyolva ittam. 

- Jó reggelt tündérem! - szólalt meg hirtelen Oli, mire összerezzentem aminek köszönhetően a maradék víz a mellkasomon landolt. 

- Frnacba. - Morogtam, ahogy megéreztem a bőrömön a hideg vizet. - Látod mit csináltál? - fordultam Olihoz, mire ránézett a mellkasomra, és féloldalasan elmosolyodott.

- Ahha látom. - Mondta majd odajött hozzám, és megcsókolt. - Gyere sétáljunk egyet. 

- Sétáljunk? Most? És hova? - Néztem rá értetlenül. 

- Csak gyere. - Mondta és magával húzott be az erdőbe, majd pár perc séta után megállt, és megcsókolt. Nekidöntött egy fának, és az ujjai a felsőm alá csúsztak.

- Ez komoly? Itt? - Néztem rá döbbenten. 

- Mért ne? - Nézett rám mosolyogva, de én még mindig bizonytalanul néztem rá, mire ledobta a pólóját a földre, a kezemet a mellkasához vezette, mohón megcsókolt, majd elhúzódott, és egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Najó, legyen. - Mondtam kábultan, és magamhoz húzva megcsókoltam.

***

Mire visszaértünk, már mindenki felébredt, a cuccokat pakolták össze. Aztán amikor Ya Ou észrevett minket odajött hozzánk, és furán nézett rám. 

- Van egy kéregdarab a hajadban. - Mondta, mire nevetve kiszettem a hajamból a kérget.

- Jah, köszi. - Mondtam elpirulva. 

- Ti hol voltatok? - Nézett ránk gyanakvóan. 

- Sétáltunk egyet. - Válaszolt Oli. 

- Sétáltatok mi? - Nézett vigyorogva először az egyikünkre, aztán a  másikunkra. - Hé Cica, mi is sétálunk egyet? - Nézett Lilire.

- Ya Ou most ne szórakozz, hanem gyere ide be kell kennem a szemedet. - Válaszolta Lili, mire Ya Ou csalódottan odament Lilihez és hagyta hogy bekenje a szeme alatti részt, ami már enyhe kék és lila színben pompázott. Olyan csalódott fejet vágott hogy elröhögtem magam. 

- Nah, akkor most hogyan tovább? - Kérdezte Sziki, miután összepakoltunk és indulásra készen voltunk. 

- Hát térkép nélkül elég nehéz lesz eligazodnunk. - Húzta el a száját Bence, mire mindenki elkezdte mondani a javaslatait, hogy hogyan találjunk ki az erdőből. 

- Ezt...nem.....hiszem....el. - Mondta fennhangon Lili, mire mind odanéztünk. - ilyen nincs! 

- Mi az mi történt? - Kérdeztem, mire felmutatta az elveszettnek hitt térképet. 

- Megvan a térkép? - Kérdezte lelkesen Zsófi. 

- Ez most komoly? Egész végig nálad volt? - Néztem rá. 

- Cica a táskádban volt a térkép egész idő alatt? Hát ez kész. - Röhögött Ya Ou. 

- De...én tuti biztos voltam benne hogy a táska mellé tettem, nem belé. - Csóválta a fejét Lili. - Basszus ezt nem hiszem el hogy lehetek ilyen béna. 

- Figyelj Lili, legalább most észrevetted és visszatalálunk. Ez is valami. - Nézett rá Oli, aztán iránytű és térkép segítségével megkerestük azt az útvonalat, ahonnan visszatudunk menni a kocsikhoz. Mikor odaértünk a kocsikhoz Andrásék már ott voltak. András éppen telefonált amikor meglátott minket és amint észrevett rögtön letette a telefont és elénk sietett. 

- Ti meg hol a fenébe voltatok?! - Nézett ránk.

- Mi? Hát ti hagytatok ott minket! - Mondta Bence.

- Elküldtem értetek a többieket hogy szóljanak hogy indulunk. Csak a kilátóig mentünk és ott vártunk rátok. Aztán nem jöttetek, ezért visszamentünk de már nem voltatok sehol.  

- Eltévedtünk. - Húzta el a száját Sziki. 

- Te jó ég... -Dörzsölte meg a halántékát. - És akkor hogyan....várjatok. Ádám veled meg mi a franc történt? - Nézett döbbenten Ádámra.

- Nem ért a szép szóból. - Mondta Oli mogorván, mire András először rá, majd Ádámra, majd pedig rám nézett és sóhajtott egyet de nem tett megjegyzést. - És Ya Ou neked meg mért van monoklid? 

- Lili behúzott egyet. - Válaszolt Ya Ou, mire András még értetlenebb fejet vágott, de erre sem mondott semmit. - Najó indulás haza. - Mondta fejcsóválva, mire mindenki szófogadóan beszállt a kocsiba. 

- Hát végülis nem is volt olyan rossz. - Mondtam.

- Jah. Bár megtanultam hogy jobban járok ha többet nem ijesztem meg Lilit. - Nevett Ya Ou. 

- Bocs, husi reflex volt. - Mondta neki Lili, mire felnevettem. 

- És már azért megérte eljönni hogy végre tisztázhattam azzal a seggfejjel a dolgokat. - Mondta komoran Oli. 

- Ami azt jelenti hogy majdnem szétverted. - Helyesbítettem .

- Megérdemelte. - Nézett rám Oli. 

- Hát ezek ellenére, én jól éreztem magam. Bár az durva volt amikor Viki alva járt. 

- Mivan??, - Kérdezte döbbenten Lili. 

- Jah bejött a sátrunkba. - Nevettem. 

- Jesszusom. És nem mondtátok neki reggel? 

- Nem. Nem jutott eszünkbe. - Mosolyogtam. Ki gondolta volna, hogy amikor katasztrofálisnak is tűnik egy nap még akkor is ki lehet belőle hozni a legjobbat? 

33.fejezet

33.fejezet

Másnap amikor hazaértünk Lilivel a suliból leültünk a TV elé hogy megnézzünk egy filmet. A film felénél tartottunk, amikor mindkettőnknek majdnem egyszerre csörgött fel a telefonja.

 - Szia! - Köszöntem Olinak.

- Szia tündérem. Figyelj csak...mit csinálsz holnap, holnap után?

- Semmi különöset nem terveztem. Mért?

- Mert most beszéltünk Andrással. Céges program keretében elmegyünk két napra túrázni.

- Ohh hát jól hangzik de....várj..ha ez céges program akkor Ádám és Viki is jön?

- Igen, és hidd el már próbáltam rábeszélni Andrást hogy vagy annak a seggfejnek vagy nekünk ne kelljen, menni de András ragaszkodik hozzá hogy mindenki Jöjjön. Én meg Nélküled nem vagyok hajlandó menni, úgyhogy, igazából nem nagyon van választásod. - Nevetett.

 - Mázli hogy szeretek túrázni. Akkor holnap indulunk?

- Ahha délelőtt értetek megyünk. - Mondta, aztán miután elköszöntünk, Lilihez fordultam, aki velem egy időben tette le a telefont.

 - Szóval akkor holnap megyünk túrázni mi? - Nézett rám Lili.

- Hát úgy tűnik.

- Uuuhhh hallod írjunk már listát hogy miket viszünk. - Mondta lelkesen.

- Oké. - Válaszoltam és már be is rohantam a szobámba papírért meg tollért.

***

 - Iránytű? - Kérdeztem Lilitől a listával a kezemben.

- Megvan.

- Zseblámpa?

- Megvan.

- Bicska?

- Az is megvan. De az egyébként minek?

- Hát kitudja. Hátha szükségünk lesz rá. Beleírhatnánk Oliékkal a nevünket egy fába!

- Uhh tényleg!

- Nah mi van még? Ja, elsősegély csomag?

- Az is megvan.

- Oké, akkor megvagyunk. - Bólintottam. Miután bepakoltunk a túrahátizsákunkba mindent, és felöltöztünk túrázó ruhába, már jöttek is a fiúk. Oli terepmintás hosszú gatyába, bakancsba, szürke pólóba, ami kifeszült a mellkasán, és a hátán egy nagy barna hátizsákkal. Huhh soha nem fogom tudni megszokni hogy ilyen jól néz ki.

- Na kész vagytok? - Nézett ránk Ya Ou.

- Ahha mehetünk. - Válaszolta Lili mire fölvettük a hátunkra a hátizsákokat.

- Tündérem, az a táska nagyobb mint te. - Nézett rám Oli a nevetést visszafolytva.

- Nem olyan nehéz mint látszik, elbírom.

- Hát, te tudod. Azért majd szólj ha már nem bírod tovább. - Mikor odaértünk a találkozó helyre, rajtunk kívül már mindenki ott volt. Bence, Sziki, Panni és Zsófi egymással beszélgettek, András egy középkorú nő vállát ölelte át, aki gondolom a felesége volt, és a stúdiós pasival meg számomra pár ismeretlennel beszélgettek, mellettük pedig Ádám és Viki állt. Viki rövidgatyában, és ujjatlanban a derekára egy vékony pulcsi volt kötve. A lábán egy kék félcipő volt, ami egyáltalán nem tűnt strapabírónak. Az én bakancsom legalább kibírja ezt a túrát.Nem mintha féltékeny lennék rá bármiért is. Egyszerűen irritál a csaj, ráadásul ő köpött be Andrásnak minket Olival amiért szintén nem a szívem csücske. Olira néztem aki szintén Vikiéket bámulta. Vagyis inkább csak Ádámot.

- Oli Nyugodj le oké? - Fogtam meg a kezét.

- 3 hónapig sikerült elkerülnöm ezt a seggfejt, mostmeg vele kell lennem két teljes napot. - Mondta mérgesen. Odasétáltunk Bencéékhez,akik szintén hatalmas hátizsákokkal,voltak felszerelve.

- Betti nembaj hogy kétszer akkora a hátizsák mint te? - Nézett rám vigyorogva Bence.

- Ajj sokkal könyebb mint aminek látszik. - Válaszoltam szemforgatva.

- Na! Most hogy mind itt vagyunk, akár el is indulhatnánk. - Nézett ránk András, miután bemutatta nekünk a többieket, aztán mindenki elindult előre fele végig a tisztáson. Ádám folyamatosan rámnézett, de én mindig elkaptam a pillantásomat. Átmentünk egy hídon, ami bevezetett minket az erdőbe. Egy patakon átkelve értük el az útvonalaunk kezdetét. Mi mentünk leghátul, mert egyikőnk se tudta az utat, hagytuk hogy Andrásék mutassák az irányt.

- Najó én már most elfáradtam. - Sóhajtott fel Zsófi.

 - Egyetértek. - Lihegtem, miközben fölfelé caplattunk a dombon.

- Lányok még csak tíz perce indultunk el. - Nézett ránk Sziki.

 - Ez komoly? Pedig olyan mintha egy óra lenne. - Sóhajtott Zsófi.

- Ne nyavajogjatok már mint a kislányok,még hosszú út vár ránk, gyerünk, gyerünk már csak 6 km a legközelebbi megálló helyünkig. - Mondta Lili kezében egy térképpel.

- Te jó isten a barátnőm egy Duracell nyuszi. - Mondta, Ya Ou mire felnevettünk, azonban Lili szigorú pillantásától mindenki Elhallgatott, ám még mindig figyelmeztetően nézett Ya Oura. - Úgyértem...hallottátok a parancsnokot, mindenki előre! – Javította ki magát Ya Ou, mire Lili szemforgatva ment tovább, de láttam hogy mosolyog.

- Huhh basszus még egy ilyen domb és meghalok. - Suttogtam hogy nehogy Lili meghallja és rámüvöltsön hogy márpedig bírnom kell az iramot.

- Tündérem tuti ne vegyem át a táskádat? - Nézett rám Oli.

- Nem, kell tényleg nem olyan nehéz. - Mondtam neki.

- Azért majd szólj.

- Oké.

- Ahjj Bence...- Nézett Panni könyörgően Bencére.

- Na mi az?

- Nem akarsz vinni háti putiba? - Kérdezte tőle vigyorogva.

- Nem. Panni nekem már a hátizsák is épp elég teher, mivel,a te cuccaidnak a fele is az enyémbe van.

- Mert az enyémbe nem fért bele.

- De egyáltalán mért hoztál ennyi cuccot, ami ráadásul,tök fölösleges?

- Nem fölöslegesek.

- Tényleg? Mondcsak Betti te hoztál magaddal naptejet? - Nézett rám Bence egyik szemöldökét felhúzva.

- Hát..öö..nem. - Feleltem, mire Bence amolyan " Na látod " arckifejezéssel nézett a barátnőjére.

- Hátha a hegytetőn nagyon erős lesz a napfény. Nem akarok leégni. - Mondta, mire Bence,csak nevetve magához húzta és megcsókolta.

- Uhh Cica adj egy kicsit a vizedből, az enyém a táska alján van. - Szólt Ya Ou Lilinek, aki épp a kulacsából ivott.

- Gondoltam. Ezért hoztam neked egy palackkal. - Mondta Lili és odanyújtotta Ya Ounak a vizes palackot.

- Imádlak. - Adott neki egy csókot, majd meghúzta a vizes palackot.

- Ya Ou ,nehogy megidd most az egészet még csak egy óra múlva jutunk el az első forrásig. Bekell osztanod hogy mennyit iszol.

- Igenis! - Húzta ki magát Ya Ou és szalutált mint egy katona.

- Tudjátok ha folyton megálltok még a végén lefogtok maradni. - Fordult hátra hirtelen Viki és szúrós szemmel nézett ránk.

- Tudod ha rendesen fölöltöztél volna nem látnánk a kivillanó alsó fertájadat minden egyes lépésednél. - Mondta neki Lili, mire én elnevettem magam és nem is tudtam abbahagyni a röhögést, még a könnyem is kicsordult. Aztán sikerült csöndben maradnom mikor Viki lángoló fejjel visszafordult és egy szó nélkül ment tovább Ádám mellett, aki néha néha hátravillantott rám. Sejtettem hogy ez a két nap nen telhet el anélkül hogy ne beszélnénk, úgyhogy lelkiekben fölkészültem rá hogy muszáj megbeszélnem a dolgot Ádámmal. Előkotorásztam a táskámból a vizes palackot és nagyokat kortyoltam belőle.

- Lili! - Szólt Sziki Lilinek.

- Hm?

- Mikor érünk oda az első pihenőhöz?

- Ööö... Kb. két óra múlva. - Nézett a térképre, aztán a karórájára. - Úgyhogy siessünk.

- Lili mért van felpörögve ennyire? - Súgta nekem Ya Ou.

- Mert imád túrázni. Kislány kora óta mindig elmentek a családjával napokra az erdőbe. Párszor én is mentem velük, borzalmasan fárasztó volt, ez a két nap Lilinek meg sem fog kottyanni. - Válaszoltam, mire Ya Ou büszkén vigyorogva nézett a barátnőjére, aki mint egy hegymászó úgy lépdelt föl az emelkedőn. Hirtelen Megakadt a lábam egy kőben, mire előredőltem és kiterültem a Földön mint egy zsák krumpli.

- Áu! - Szisszentem fel.

- Tündérem...összetöröd magad. - Csóválta a fejét Oli miközben felsegített.

- Jól vagyok. - Mondtam miközben leporoltam a tenyeremet a nadrágomba.

- Na most szépen oda adod azt a hátizsákot mielőtt mégegyszer eltanyálsz. – Nézett rám, én meg inkább nem vitatkoztam vele hanem levettem a hátamról és odaattam neki.

- Huhh a tied tényleg sokkal könyebb. - Mondtam miközben felvettem a hátamra Oli hátizsákját. Mikor odaértünk az első pihenő helyhez, mindenki fáradtan ült le, illetve Panni,Zsófi és én kiterültünk a földön, Oli, Bence és Sziki kajáltak, Ya Ou pedig azzal fárasztotta Lilit hogy mennyire király hogy ő a " vadon isten nője" és előadott erről egy monológot, amin Lili annyira röhögött, hogy kiköpte a vizet. Mellettünk Andrásék és a többiek leterítettek egy pokrócot, majd beszélgetni kezdtek. Épp felültem hogy előkotorjak a táskámból egy szendvicset, amikor megállt mellettem Ádám, mire én kérdőn néztem föl rá.

 - Szia! - Köszöntem bizonytalanul.

- Szia Betti...figyelj beszélhetnénk?

- Hát...öö...igen. - Mondtam lassan.

- Négyszemközt. – Nézett rám feszülten, mire fölálltam Panniék mellől és követtem Ádámot, aki egészen kiment a tisztásról, be az erdőbe. Csakhogy amint megálltunk, megjelent Oli és hihetetlenül idegesen nézett Ádámra.

- Mi folyik itt? - Kérdezte gyilkos tekintettel.

- Csak beszélgetünk. - Válaszolta higgadtan Ádám. - Négyszemközt.

- Kibaszottúl nem fogsz semmit csinálni Bettivel négyszemközt.

- Rendben van. - Sóhajtotta Ádám, majd mintha Oli ott sem lenne hozzám fordult és könyörgően nézett. - Nézd én csak bocsánatot szeretnék kérni mert azóta nem nagyon volt alkalmunk ezt megbeszélni, és én csak szeretném ha megtudnál nekem bocsátani.

- Hülyéskedsz? - Nevetett fel gúnyosan Oli.

- Szerintem Betti eltudja dönteni hogy megbocsát e vagy nem. - Nézett rá indulatosan Ádám, mire Oli minden izma megfsleszült és egy aprót előrelépett, mire gyorsan megfogtam a kezét hogy visszatartsam.

-  Én...én nemtudom mit mondjak erre.

- Mond hogy megbocsájtasz. Lehetnénk újra.....barátok. - Mondta és közelebb jött egy egészen kicsit, de amint ránézett Olira visszalépett.

 - Hát én, nem tudom...azok után hogy..

- Azok után hogy megcsókoltalak. És tényleg nagyon sajnálom, de az a csók az..

- Ajánlom hogy ne fejezd be a mondatot. - Nézett rá fenyegetően Olivér.

- Betti, nézd - folytatta Ádám, mintha megsem halotta volna Oli figyelmeztetését. - én teljesen megértem ha nem akarsz tőlem ezek után semmit, de csak azt tudom felhozni a mentségemre, hogy arra vágytam mióta megláttalak hogy megcsókoljalak, és szilveszterkor bevoltam rúgva ezért viselkedtem úgy ahogy.

 - Nekinyomtál a falhoz, és nem engedtél el. - Néztem rá szigorúan közben pedig még erősebben szorítottam Olivér kezét, aki úgynézett ki mint aki mindjárt megöli Ádámot.

 - Tudom és tényleg hihetetlenül sajnálom. De én...azóta is csak rád gondolok, még mindig nagyon fontos vagy nekem és... - Mondta Ádám de a mondatot már nem bírta befejezni, ugyanis Oli kitépte a kezét a szorításomból, egy lépéssel Ádám elött termett, és megfogta a nyakreszénél az ingjét.

- Na ide figyelj te seggfej! Azok után amit csináltál Bettivel nem tudom hogy van képed itt könyörögni neki hogy bocsásson meg. Ha van egy kis cseppnyi eszed, akkor most szépen visszamész a kis pokrócodra és ebben a két napban rá sem nézel világos?

- Ezt majd ő eldönti. - Mondta Ádám és kitépte az ingét Oli kezéből.-Külömben is, mit játszod itt a hős lovagot? Az ilyenek mint te csak kihasználják az olyan lányokat mint Betti. A magadfajta tinibálvány csak szépen eljátszadozik a lányokkal. Aztán majd ha megunod, akkor majd dobod mint egy olcsó kurvát és jöhet a következő nő. - Mondta idegesen Ádám egyetlen egy pillanattal később pedig Olivér leterítette a földre és egy hatalmasat behúzott neki és mintha Ádám feje egy boxzsák lenne, folyamatosan ütötte. A sokktól nem tudtam még megszólalni sem, közbe meg megjelent Lili és Ya Ou, akik miután észrevették Olit és Ádámot, döbbenten néztek és elöször rám, majd vissza a földön verekedő Oliékra. Mögöttük megjelent Bence, Panni Sziki és Zsófi is.

- Gyertek mert Andrásék mindjárt..- Kezdte Sziki de amint észrevette Oliékat, abbahagyta és döbbenten nézte őket. Közben Ádámnak, akinek az orrából folyt a vér, sikerült kikászálódnia Olivér alól, aztán behúzott egyet neki, amitől Oli feje nekicsapódott a mellettük lévő sziklának. Olivér föl állt, és mikor megláttam hogy a szemöldöke fölött fölrepedt a bőr és vér csordogált le végig az arca oldalán, kezdtem komolyan pánikba esni, de nem csinálhattam semmit, ugyanis Oli fogta Ádámot, egy fának nyomta és egymás után vitte be az ütéseket Ádám arcába, akinek már nem csak az orra vérzett. Hirtelen kapcsoltam, oda siettem Oliékhoz, megfogtam a karját, mire egy pillanatra megállt, de még mindig nem engedte el Ádámot. A tenyeremet a mellkasára tettem, és riadtan néztem fel rá.

- Oli elég már. Még a végén agyon vered. - Mondtam, de Oli még mindig veszedelmes tekintettel bámulta Ádámot. - Olivér..nézz rám. - Szóltam neki, mire rám emelte a tekintetét, lenézett mellkasán nyugvó kezemre, aztán elengedte Ádámot, aki elterült a földön és köhögni kezdett.

- Mi folyik itt a többiek már elindultak a....jesszusom! Ti megőrültetek? Mi történt? - Jelent meg Viki is és odasietett a földön fekvő Ádámhoz. Mindenki döbbenten bámult Olira, de senki nem szólt egy szót sem. Oli idegesen járkált, aztán elkezdett visszafelé menni az erdőben, én pedig utána rohantam.

- Áu..basszus. - Motyogtam ahogy az ágakon próbáltam magam átverekedni. - Oli...Olivér állj már meg! - Mondtam, mire Oli hirtelen sarkon fordult és idegesen rámnézett.

- Esküszöm most visszamegyek és megölöm azt a seggfejt!

- Már így is szétverted.

- Najó én most visszamegyek és... - Szűrte a fogai között de megállítottam.

- Oli..Olivér nézz rám! Nyugodj le rendben?

- Nem hallottad mit mondott az a rohadék?

- De hallottam. De...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor Olivér belebokszolt egy fa törzsébe. Összerezzentem a hang hallatán, és ijedten néztem Olira, akinek az arca azonnal meglágyúlt ahogy rámnézett, odajött hozzám szorosan magához húzott és a fejét belefúrta a nyakamba.

- Ne haragudj. - Mormogta. - Én csak kicsit felhúztam magam.

- Kicsit? - Kérdeztem nevetve. - Minden rendben oké? - Mondtam, miközben egyik kezemmel a hátát simogattam. Éreztem ahogy bólint még mindig szorosan engem ölelve. - Visszatudunk menni a többiekhez anélkül hogy kinyírnád Ádámot?

- Nem vagyok benne biztos.

- Oli...

- Rendben. Menjünk. - Sóhajtotta. Mikor visszaértünk Ádám egy zsepkendőt szorított vérző orrához, Viki gyilkos tekintettel méregetett engem, a többiek pedig beszélgettek, aztán amint meglátták hogy visszajöttünk rögtön csend lett és feszengve néztek elöször Olira, aztán rám, majd Ádámra. Olivér határozott léptekkel odament Ádámhoz, mire felszisszentem, mert féltem hogy mégegyet be akar neki húzni, de nem tette hanem megállt egy lépéssel előtte, és gyilkos tekintettel rámeredt.

- Neki köszönheted hogy nem verlek itt helyben szarrá. - Intett felém a fejével. - De ha mégegyszer hozzá mersz érni, még ő sem akadályozhatja meg hogy péppé verjelek, világos? - Mondta Oli halkan, de olyan fenyegető hangon, ami még annál is ijesztőbben hangzott mintha beleordított volna az arcába. Ádám csak bólintott és a pillantása engem messziről elkerült. Oli megfordult, oda jött hozzám, és a kezét az enyémbe kulcsolta. - Menjünk vissza Andrásékhoz.

- Ha odaérünk megtisztítom a sebedet. - Néztem Oli véres arcára és a szemöldöke fölött lévő sebre. Oli erre összevonta a szemöldökét majd amikor megtapogatta az arcát és szemügyrevette véres ujjait, féloldalasan elmosolyodott.

- Te leszel a doktor néni?

- Bizony. - Bólintottam mosolyogva. Oli beleharapott az alsó ajkába, majd egyik szemöldökét fölhúzva nézett rám.

- Mi az?

- Elképzeltelek nővérke jelmezben. - Kacsintott rám.

- Ami azt illeti ebben a katona szerkóban ezzel a sebbel te is nagyon szexi vagy. - Mosolyogtam rá.

- Beindultál a sebemtől? - Röhögött.

 - Nem is kicsit. - Bólintottam, mire Oli hirtelen rámnézett.

- Tényleg? Mert ha gondolod, akkor félrevonulhatnánk, aztán ott játszhatjuk, a nővérke, sebesült katona szerepjátékot.

- Megőrültél? Itt jönnek mögöttünk a többiek.

- Majd félre vonulunk a következő pihenő helyen. – Vigyorgott rám.

- Oli én nem hiszem hogy...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor kiértünk a tisztásra. Az üres tisztásra.

- Bence hol a francba vannak a többiek? - Fordult Oli Bencéék felé.

- Amikor mi eljöttünk akkor szóltak hogy keressünk meg titeket mert indulunk tovább. De..fogalmam sincs hogy hova tűntek. - Válaszolt Bence.

- Amíg ti pankrátoroknak képzeltétek magatokat, addig András szólt hogy azonnal keresselek meg titeket és induljunk utánuk, de persze nem számított senki arra hogy negyed órát kell várnunk amíg Olivér lenyugszik és Ádám képes lesz rá állni a lábára. - Nézett ránk Viki.

- Okoskodás helyett inkább megmondhatnád merre mentek. - Fordult felé idegesen Lili.

 - Mittudom én, gondolom mentek tovább az útvonalon. - Vonta meg a vállát Viki.

- Te aztán hatalmas segítség vagy. - Nézett rá gúnyosan Lili, és odament a hátizsákjához, majd keresett valamit, idegesen forgolódott, majd visszafordult felénk. - Nem látta valaki a térképet? Odatettem a táskám mellé és most meg nincs ott.

 - Biztos hogy jól megnézted? - Kérdezte Ya Ou.

- Igen, Ya Ou nem vagyon vak észreveszek egy rohadt térképet. - Mondta, mire a szél belekapott a copfjába.

 - Nem szivesen mondom, de szerintem azt a térképet a szél már messzire vitte. - Nézett rá Lilire Sziki.

- Egyre jobb. Akkor most merre menjünk? - Tette csípőre a kezét Lili.

- Valamit mondott András hogy melyik jelet kell követni nem? Valami kék plusz meg még valami. Vagy piros plusz? - Elmélkedett Zsófi.

- Nem, szerintem tuti kék plusz. - Mondta Panni.

- Najó akkor viszont még mindig van három irány. Vagy sima kék plusz, vagy kék plusz,piros kör, vagy pedig kék plusz fehér kör. Ötlet? - Nézett körbe Ya Ou. Viki a körmeit nézegette, Ádám a zsebkendőt szorította az orrához, mi többiek pedig tanácstalanok voltunk.

- Menjünk a kék plusz fehér körön. - Mondta végül Oli.

- Szerintem meg pont hogy a piros körön kellene mennünk. - Szólt Lili.

- Mért? - Nézett rá Bence.

- Nemtudom. Megérzés. Vagy oké, ti tudjátok, akkor menjünk a fehéren.

- Nem, ha szerinted a piros a jó, akkor menjünk a piroson.- Mondta Ya Ou.

- Jó nem, mindegy, lehet Olinak van igaza, menjünk a fehéren. - Mondta és elindult előre.

- Najó akkor irány a fehér. - Sóhajtott Bence. - Ha jó irányba megyünk, akkor negyed óra múlva elkell érnünk egy kilátót. - Mondta Lili. De negyed óra múlva nem értünk el semmilyen kilátót. Ami azt illeti egy idő után az ösvény jelzése megváltozott és valamiért már a zöld négyzeten mentünk tovább. Valószínű hogy véletlenül letértünk az útról, de én nem emlékszem ilyenre.

- Valakinél van térerő? - Fordult körbe Lili, miután mindenki elővette a telefonját.

- Nincs.

- Nálam sincs. - Mondtuk egyszerre.

- Baromi jó. Eltévettünk. - Nézett ránk Lili.